Dédnagymamám -akivel gyakran sütöttem túrós buktát és almás pitét gyerekkoromban- egyszer azt mondta nekem: “a férfiak szívéhez a hasukon keresztül vezet az út”. Talán ez volt az a pillanat, amikor érdeklődni kezdtem a gasztronómia iránt. Rengeteg tanáccsal látott el, és bár jó feleség-alapanyagot nem sikerült faragnia belőlem, az ételkészítés iránti érdeklődésemet mindenképpen ő alapozta meg. 

A desszertkészítés számomra szenvedély és önkifejezési forma, az általam képviselt cukrászat pedig játékos és kísérletező, szívesen használok a cukrászatban kevésbé ismert alapanyagokat és technológiákat. Mindig is célomnak tekintettem, hogy a viszonylag konzervatív ízléssel rendelkező magyar közönségnek megmutathassam, mennyi minden beleférhet a cukrászat címkéjének keretrendszerébe, mindehhez pedig elengedhetetlen a gasztronómia tudományos alapokon nyugvó megközelítése. Alapvetően rendkívül érzékeny és intuitív embernek tartom magam, de a konyhán egy igazi “náci” vagyok, ezzel a rendíthetetlen maximalizmussal pedig néha őrületbe kergetem a környezetemet.