Fontosnak tartom, hogy az általam készült ételek hatással legyenek a közönségemre. Nem a házias ízeket keresem, hanem szeretek komplex, összetett fogásokat készíteni, hogy egy vacsorával eltöltött idő ne csak az étkezés funkcióját töltse be, hanem kifinomult művészi értékkel is bírjon. Ezt keresem, mások konyháiban és próbálom minél hangsúlyosabban gyakorolni a sajátomban. Az egyik legizgalmasabb projektem egyébként a Gourmet Fesztiválhoz kötődik, ahol hangyák desztillálásával készült sört, a „Hangyasört” mutattam be. Immáron 2 éve a szegedi Alabárdos Étterem chefjeként tevékenykedem, ahol folyamatosan megújuló, improvizatív elemekkel teletűzdelt, szezonális konyhát viszek.
A konyha számomra az a műhely, ahol az ételeken keresztül ha szeretnék, történeteket mesélek el, impulzusokat adok át. Sok minden inspirál és foglalkoztat. A recept is amit hoztam, az aktuális világpolitikai helyzetre reflektál, aminek címe: Béke.
Hiszen egy chef mivel is tiltakozhatna mással a háború ellen, mint egy desszerttel?