Sosem készültem szakács pályára, de ha már véletlenül ide kerültem, úgy döntöttem a legtöbbet fogom kihozni belőle. Jó tanuló pedig végképp nem voltam, ellenben a versenyszellem mindig is túltengett bennem. Márpedig egy fiatal tanulónak a konyhán bizony rendesen hajtania kell. Hát én hajtottam is rendesen. Elég hamar azon kaptam magam, hogy minden szabadnapomat sztázsolásokkal és extra munkákkal töltöttem. Ezt azóta sem bánom. Hogy ezek után hogy sikerült 24 évesen saját éttermet nyitnom, azt azóta sem értem és szerintem más sem körülöttem (de azt biztosan tanúsíthatom, hogy minden sikeres férfi mögött – vagy ez esetben mellett – áll egy erős nő).
Munkamániás vagyok, ez tagadhatatlan. Újabban asztalosnak készülök, mániákus faültető vagyok, hobbim pedig a kertészkedés, de még szerencse, hogy főzni azért emelett is szeretek 😉 Bár lehet a többit nem ártana feladnom, mivel lassan több rajtam a sérülés, mint az épp felület. Fun fact, hogy 18 éves koromig el sem hagytam Budapestet, azóta viszont gyüttment lettem Zalában, éttermet pedig Somogyban nyitottunk.
Hogy mit jelent számomra a vendéglátás? Az egész egy nagy, végeláthatatlan, kimeríthetetlen kaland. Fogalmam sincs mit jelent unatkozni.
Sokan mesélik, hogy a gyökereikhez nyúlnak vissza az ételeikkel. Én még csak most növesztem a gyökereimet, az ételeimmel és a kalandjainkkal együtt fejlődök.
Vissza a séfekhez
