A szakmai karrierem szerencsére korán kezdődött. Amikor döntést kellett hozznom a jövőmmel kapcsolatban, egyértelmű volt, hogy csakis a főzés. Mamám mellett aki vidéki házban élt, saját kertészettel, állat tartással, kamrával, ami alap anyagokat ő termelt és dolgozott fel arra az időszakra amikor nincs szezonja. Mellette elöször kertész szerettem volna lenni egy rövid ideig, aztán utánna jött a konyhai szerelem. Mamám mellett nagyon sok időt töltöttem a konyhában és szerintem ott szerettem meg ezt a folyamatos nyüzsgés forgást, pörgést, hiszen a legjobb dolgok mindig a konyhából kerülnek ki.:) Miután elvégeztem az iskolát az volt a cél, hogy olyan helyre kerüljek ahol a legtöbbet tudok fejlődni és a modern konyha filozófiával találkozzak. Ez a szakma azért gyönyörű szerintem, mert ha elég eltökélt vagy és szereted amit csinálsz akkor nincs megállás, nincsenek határok, csak, hogy folyamatosan tudj újat tanulni, nem csak alap anyagokban, akár szemléletben, filozófiában vagy akár egy alap anyagot úgy, hogy kémialiga mi az összetétele és mivel, hogyan tud reakcióba lépni, és milyen ízeket lehet kihozni egy egy alapanyagból. Miután a MÁK-ban chef lettem és elindult a chef szakmai karrierem, autodidakta módon tanultam, és próbaltam elsajátítani minden technológiát. Nagyon nehéz út volt, sok utánna járás, sok tesztelés, tanulás, folyton „éhes” lenni arra, hogy fejlődj és ne álj meg egy szinten. A külföldi tapasztalatok is nagyon meghatározták, hogy hogyan is gondolkodom egy ételről vagy konyha filozófiáról. Szerencsére a lehetőségek adottak voltak és ugy gondolom élni is tudtam vele. Azóta sem csendesedett bennem ez az érzés, sőt…a MÁK új koncepciójával, azt érzem, hogy nincs megállás és minden elöttünk van ahoz, hogy egy maradandó dolgot hozzunk össze és alkossuk.

Soha nem volt kedvenc ételem, nehezen tudok kiemelni kedvenc ételt. Pici koromban nagymamám még a fürdő kádban is etetett, folyamatosan mindenhol ahol lehetett. Ő már lehet, hogy elöbb tudta mint én ☺ Talán azt mondanám, hogy a nagymama és anya, a házi „koszt” volt a kedvenc. Kamasz időszakomban nagyon válogatós voltam. Rendgeteg alap anyagot nem ettem és nem kóstoltam meg. Ahogy a Laci konyhába kerültem, és a szakma előtérbe került, úgy elkezdtem mindent kóstolni. A nyers belsőségeken keresztül a tengeri alapanyagokat. Az akkori chefem Mogyorósi Gábor azt mondta, hogy mindig mindent meg kell kostolni, minden formában, hogy tudd, milyen minőségű az alap anyag, mennyire friss, és abból mit kaptál vagy mit készítettél. Ezután az elv után mentem, és az egyik legjobb tanács volt, amit valah kaptam mert így már nem feltétlen kell, hogy elöttem legyen az alap anyag, hogy tudjam milyen íze van, vagy hogy esetleg mihez párosítható és meddig lehet elmenni, feszegetni a határokat. Most sincs kedvenc ételem, kedvenc alap anyagom, a mama ízei maradtak meg mint kedvenc étel.
Pár évvel ezelött egy Feröer szigeteki étterem menüjét meg tudtuk kostolni, és abban a menüben volt sirály. Elkepzelni se tudtam, hogy milyen íze lehet, milyen állaga vagy, hogy milyen színű a húsa, és egészen meghökkentő volt. Nem számítottam rá, hogy ennyire durván intenzíven halas, „makrélás” lesz az íze, míg a színe inkább a galambéhoz hasonlított. Életem egyik legjobb vacsorája volt, elkepsztő kreativan technikás ételek, és mégis letisztult és egyszerű hatás.